Szellem riogatja egy skót kastély látogatóit

Félelmetes fényképet fedeztek fel az eddigi legnagyobb, a szellemek létének bizonyítására folytatott vizsgálatok során: a fotón egy 15. századi ruhában álló alak bámul ki a Tantallon kastély ablakán.

A 14. századi alapokra épített Tantallon kastély Skócia keleti partjain található, és annak legtöbb épületét 1651-ben Oliver Cromwell csapatai rombolták le. A tavaly májusban készített fotón egy 15. századi ruhába öltözött, részben áttetsző alak látható az építmény egyik ablakában.

A kép azért is megdöbbentő, mert a műemlékben nem állítottak fel hasonló bábukat, és ott kosztümös túravezetők sem dolgoznak, illetve semmilyen hasonló rendezvényt nem tartottak a falak között. A kép vizsgálata során a szakértők megállapították: azt semmilyen digitális utómunkának nem vetették alá.

A témát kutató tudósok is egytől-egyig meglepődtek. Richard Wiseman pszichológus professzor szerint lehetséges, hogy csak egy furcsa külsejű látogató lóg be a képbe, akin furcsán tükröződik az üvegablakokról a napfény, ám ő is elismeri, hogy ez egy nagyon nyakatekert megoldás. Ezt támasztja alá a képet készítő Christopher Aitchison fotós is, aki az exponáláskor senkit nem látott azon a falszakaszon.

Halál

Az élet és a halál között asszimetria fedezhető fel. Míg a sejtek és szervezetek elpusztulhatnak, addig ez nem figyelhető meg a nem-élő anyagoknál (spontán generáció), amit Louis Pasteur fedezett fel a 19. században. Minket, embereket általában egy személy élete és halála foglalkoztat, nem pedig alkotóelemeinek halála.

A halál pontos pillanatának megállapítása számos ok miatt fontos. Egy törvényes álláspontból megerősíti a halál megegyezéses idejét, és hozzásegíti a személyt végrendeletének teljesítéséhez. A halál pontos pillanatának megállapítása a szervátültetések esetében fontosabb, mivel a transzplantálandó szerveket (természetesen az agy kivételével) a test halála után olyan gyorsan ki kell venni, amilyen gyorsan csak lehet.



Történelmi szempontból a halál pontos pillanatának meghatározására tett kísérletünk problémákba ütközne. A halált már egyszer definiálták, mint a szívdobogás (szív leállása) és a lélegzés megszűnését, de a CPR kifejlesztése és az azonnali defibrilláció kihívást állított elénk. Az előző meghatározás elégtelen lett. A halál korábbi definícióját most "klinikai halálnak" nevezik, és miután ez beáll, a légzés és szívverés néhány esetben újraindítható. Olyan események, melyek a múltban visszavonhatatlanul a halandósághoz kapcsolódtak, most hatástalanok; még a szív és a tüdők működése nélkül is képes egy személy életben maradni különféle berendezések segítségével. Továbbá egyre több olyan ember van, aki gyorsan kilehelné a lelkét, ha nem sikerülne a szervátültetésük, vagy a pacemakerük elromlana. Manapság ha szükség van a halál pillanatának meghatározására, az orvosok és halottkémek általában az "agyhalál", vagy a "biológiai halál" kifejezésekhez fordulnak: az emberek akkor számítanak halottnak, ha abbamarad agyuk elektromos tevékenysége (tartós vegetatív állapot lép fel). Feltételezik, hogy az elektromos aktivitás megszűnése a tudatosság végét jelzi. Akárhogyis, az öntudat felfüggesztésének állandónak kell lennie, nem pedig átmenetinek, mint alvás közben, vagy különösen kómában. Alvás esetében az EEG könnyen megállapítja a különbséget.

Az agyműködés a személyiség egyik fontos feltétele. "Ha úgy tűnik, beállt az agyhalál ... se büntetőjogi, se polgári tehertételt nem von maga után az életfenntartó berendezésekről való lekapcsolás." San Bernardino Megye Fellebviteli Bírósága, 193 Par., 288, 291 (1983)



Mindenesetre az a feltevés, mely szerint csak az agy újagy része fontos a tudatossághoz, néha vita tárgyát képezi, ahogy az is, hogy csupán az elektromos tevékenység megszűnése elegendő a halál megállapításához. Végülis feltehetőleg az állandó és visszafordíthatatlan észlelőképesség elveszítése a halál ismérve, ahogy ezt az agykéreg pusztulása is bizonyítja. Tehát az emberi tudat és személyiség visszaállításába vetett remény semmivé vált. Jelenleg azonban a legtöbb helyen a halálnak egy óvatosabb meghatározása - az elektromos aktivitás megszűnése az egész agyban, nem pedig csak az újagyban - az elfogadott (például az Egyesült államokbeli Halál Törvény Egységes Meghatározása). 2005-ben, Terri Schiavo esetében került az agyhalál és a mesterséges életbentartás kérdése az amerikai politikusok elé. Általában az ilyen kétséges esetekben a halál oka anoxia (az agy oxigénellátásának csökkenése). Kb. 7 percnyi oxigénhiány elegendő ahhoz, hogy az agykérek elhaljon.


Még ezekben az esetekben is nehéz lehet meghatározni a halált. Az EEG képes észlelni a hamis elektromos impulzusokat a már halott szervezetben, míg előfordultak olyan esetek is, amikor egy élő agyban annyira alacsony volt az elektromos aktivitás szintje, hogy az EEG nem is érzékelte. Emiatt a kórházaknak gyakran alapos protokollokat kell végrehajtaniuk, beleértve az EEG-t, egymástól igen távoli intervallumokban, hogy bejelenthessék a halál beálltát.



Sok anekdotikus utalás szól arról, hogy orvosok embereket nyilvánítottak halottnak, aztán mégis visszajöttek az életbe, néha napokkal később, a saját koporsójukban ébredtek, vagy a balzsamozás megkezdésekor. Az élve eltemetettek történetei (akiket feltehetőleg nem balzsamoztak be) egy kora 20. századi feltalálót arra késztettek, hogy megszerkesszen egy csengőből és zsinórból álló riasztórendszert, melyet a koporsó belsejéből lehetett meghúzni.



A halál meghatározásának nehézségei miatt a legtöbb vészhelyzeti protokoll alatt egy első vizsgáló nem jogosult kijelenteni, hogy a páciens halott; néhány mentős gyakorlati szabály is született ezzel kapcsolatban, például, hogy egy személy nem nyilvánítható halottnak, kivéve ha világos és nyilvánvaló jelei vannak annak, hogy a halál beállt, ilyen a végezetes lefejezés, rigor mortis (hullamerevség), livor mortis (hullafoltok), bomlás, hamvasztás, vagy egyéb fizikai sérülések, melyek egyértelműen összeegyeztethetetlenek az élettel. Ha bármily kis lehetőség is van az életre, és nincs kiadva a 'nem újraélesztendő' (DNR) parancs, akkor a mentősöknek hozzá kell látniuk az életmentéshez és addig nem hagyhatják abba, míg a beteg be nem ért a kórházba, ahol az orvosok is megvizsgálják. Ez gyakran olyan helyzetekhez vezet, melyekben kijelentik, hogy a beteg esélytelen az életre (DOA).



Villamosszékes kivégzés esetében, a CPR egy órán át, vagy még tovább tartó használatával a kábult idegeket helyre lehet állítani, és egy látszólag halott embert fel lehet támasztani. A jeges vízben eszméletlenül talált emberek túlélhetik, ha arcukat folyamatosan hidegben tartják, míg meg nem érkeznek a műtőbe. Ez a "merülő reakció", melyben az anyagcsere-tevékenység és az oxigénszükséglet minimális, hasonlóan a vízi emlősökhöz.

Az agyhalált úgy definiálják, mint az agytevékenység tökéletes és visszafordíthatatlan megszűnését. Az agyi funkciók látszólagos hiánya nem elég. Bizonyítékra van szükség, hogy a folyamat visszafordíthatatlan. Az agyhalált gyakran összetévesztik a vegetáció állapotával.

Hagyományos értelemben azt nevezik halálnak, amikor minden testműködés leáll, beleértve a légzést és a szívdobogást. Mivel néhány ember képes volt újjáéledni, miután egy ideig nem lélegzett, nem dobogott a szíve, vagy nem adott egyéb látható életjelet, valamint a légzés és a vér áramlása mesterséges eljárásokkal is fenntartható, szükség volt egy alternatív halál fogalomra. A legutóbbi évtizedekben bukkant fel az "agyhalál" fogalma. Az agyhalál ismertetőjele alapján egy személyt akkor is jogosan halottnak lehet nyilvánítani, ha a szíve az életfenntartó rendszernek köszönhetően még mindig ver.

Egy agyhalott egyén agyában nincs elektromos tevékenység, illetve az agyfunkciók fennállását se tudják ideggyógyászati vizsgálatokkal bizonyítani (nincs reakció a fájdalomra, nincsenek koponyai idegreflexek / a pupilla nem reagál - merev pupillák/, nincs oculocephalic reflex (babaszem), nincs szaruhártya reflex/, és nincs spontán légzés). Fontos különbséget tenni az agyhalál és a tettetett agyhalál állapotok között (pl. barbiturát-mérgezés, alkoholmérgezés, nyugtató-túladagolás, hipotermia, hipoglikémia, kóma vagy idült vegetatív állapot). Néhány eszméletlen páciens felépül, mások pedig komoly és visszafordíthatatlan ideggyógyászati működési zavarokat szenvednek, mindazonáltal megőriznek néhány csökkent agyfunkciót, mint például a spontán légzést, de elveszítik az agykéreg és az agytörzs funkcióit. Így az anenkefáliát, melyben hiányzik a magasabbszintű agyi jelenlét, általában nem tekintik agyhalálnak, bár bizonyos, hogy egy visszafordíthatatlan állapot, melyben talán szükség lehet életfenntartó berendezések bevonására.

Vegyük figyelembe, hogy az agy elektromos aktivitása leállhat teljesen, vagy látszólag teljesen ("lapos EEG") egy kis időre mélyaltatásban, vagy szívmegállás közben, újjáélesztés előtt. Az agyhalál tehát csak az elektromos tevékenység tartós megszűnésére vonatkozik. Számos ember, akik megtapasztalták a "lapos vonalat", vitatott természetű halálközeli élményekről számoltak be.



Feltételezik, hogy az elektromos tevékenység tartós megszűnése az öntudatosság végét jelzi. Azok, akik megnézik az agy újagy részét, mely az öntudatért kizárólagosan felelős, akárhogyis, de vitatják, hogy csupán az elektromos aktivitás megszűnése a halált jelentené. Sok esetben, különösen akkor, amikor a koponyán belüli nyomás megemelkedik, leáll az agy vérkeringése, az egész agy kikapcsol; azonban elszenvedhetőek olyan sérülések, melyek csak az újagyra gyakorolnak hatást.



Az agyhalál diagnózisához egész sor szigorú vizsgálat szükségeltetik, hogy biztosak lehessünk abban, hogy az állapot valóban visszafordíthatatlan. A kritériumok helyenként eltérőek, de általában két orvos ideggyógyászati vizsgálatai szükségesek, hogy kimutassák az agyműködés teljes hiányát, illetve elkellhet még két izoelektromos (lapos-vonal) EEG 24 órás különbséggel. A tervezett Egyesült államokbeli Halál Törvény Egységes Meghatározása egy kísérlet az ismérvek egységesítésére. A páciens testhőmérsékletének normálisnak kell lenni, nem élhet drogokkal, melyek elnyomhatják az agytevékenységet, és a diagnózist EEG-vel kell felállítani. Vagylagosan egy radionuklid agyvérkeringés letapogatás is kimutathatja a koponyán belüli vérkeringés teljes hiányát, így ez is használható a diagnózis megerősítésére, az EEG elkészítése nélkül.



A legtöbb szervátültetésre adományozott szerv az agyhalál megállapítása folytán kerül oda. Néhány országban (például Belgiumban, Lengyelországban és Portugáliában) mindenki automatikusan szervdonor, kivéve ha valaki különleges tanúsítványt kap, melyben leszögezik, hogy nem szervdonor. Máshol a családtagok, vagy a legközelebbi rokon hozzájárulása szükséges. A nem-élő donort gépeken tartják addig, míg a szerveit műtéti úton el nem távolítják. Ha az agyhalott egyén nem szervdonor, lekapcsolják a létfenntartó berendezésekről és bekövetkezhet a szívhalál

Entitás

Az entitások élő félelem-gondolatformák, a valóságban nem léteznek. Olyan időszakban, amikor valamitől nagyon félünk, entitás kötődhet hozzánk. A földhöz ragadt szellemek olyan halottak, akik még nem távoztak el a fénybe.
Legtöbbjük azt sem tudja, hogy meghalt, és azért kötődnek annyira a Földhöz, mert haláluk idején erős szenvedélyfüggők voltak. Pontosan ezért általában kocsmák, szórakozóhelyek, illetve olyan helyek környékén gyülekeznek, ahol kábítószert használnak. Ők az élő alkohol- vagy drogfüggőkön keresztül élik ki továbbra is szenvedélyüket. Sok esetben azért félnek továbblépni a túlvilági síkra, mert félnek a pokoltűztől, vagy a kárhozattól.

Más földhöz ragadt szellemek erősen kötődnek otthonukhoz, és pontosan ezért nem akarnak távozni innen. Mivel az ilyen szellemek azt hiszik, hogy még mindig életben vannak, csak is az élő emberekre hallgatnak, nem pedig az angyalokra és a felemelkedett mesterekre.Erős szenvedélyfüggőségek, kezelhetetlen depresszió, ismétlődő balesetek, a koncentráló készség hiánya, a személyiség hirtelen változásai. Gyakorlatilag bárkihez tapadhat entitás, vagy földhöz ragadt szellem, semmi félni- vagy szégyellnivaló nincs benne. Viszont mindenképpen foglalkozni kell a témával. Az entitások elengedésének többféle módja is van

Akár gondolatban, akár hangosan kérhetjük, hogy az eltávozott szellemek közül jöjjön le valaki, és segítsen nekünk. Természetesen olyan szellem, akihez a földhöz ragadt szellem közel áll, és szereti, fontos neki. Meg kell kérnünk, hogy jöjjön le érte, és segítsen neki megtalálni a fényhez vezető utat, magyarul: kísérje őt fel. Erre a kérdésre többnyire a földhöz ragadt szellem nagyanyja, vagy nagyapja jelentkezik majd, és azonnal elkíséri a szellemet a túlvilági síkra, ahol fejlődni, és növekedni tud majd.Kérhetjük Michael arkangyalt is, hogy az entitást, vagy földhöz ragadt szellemet vigye el mellőlünk. Ha ez megtörtént, kérjük meg Michaelt, hogy egy ideig maradjon mellettünk, és ügyeljen rá, hogy semmilyen szellem ne kerüljön a közelünkbe, amelynek nem lenne szabad, és csak olyan érkezzen mellénk, aki a szeretet forrásától érkezik.
Előfordulhat, hogy a földhöz ragadt szellem egy elhunyt szerettünk. Ebben az esetben egy kötelék fűzi hozzánk, mely gyakorlatilag pórázként köti hozzánk a szellemet. Vegyünk egy példát: egy nőt fiatal korában mindig bántalmazott az édesapja, mert alkoholista volt. Az édesapa már elhunyt, viszont szelleme még nem költözött a túlvilági síkra, mert erősen kötődik a lányához. Ez a kötődés azért van, mert szeretné jóvátenni bűneit, de ezt már nem tudja megtenni. Jelenléte azonban tudat alatt nyomasztja a lányt, és egyáltalán nem tesz jót neki, hogy még mindig körülötte van. Ha úgy érzed, veled is hasonló dolog történik, akkor hívd Michael arkangyalt, és kérd meg, hogy vágja el a szellemhez fűződő köteléket. Viszont ezzel egyidejűleg hajlandónak kell lenned elengedni a szellemmel kapcsolatos régi haragodat, vagy bosszúvágyadat.

Egy aszony szelleme

A vadász szelleme?

Tudor kastély

A London melletti hatalmas Tudor kastély, a Hampton Court Palace zártláncú biztonsági kamerái úgy tűnik, ezúttal egy légies látogatót csíptek el. A kérdés: vajon valóban szellem járt az ódon kastélyban?
Kísérteties történések zajlanak VIII. Henrik egykori kastélyában, vagy a régies öltözetű homályos alak egy karácsonyi tréfa csupán? "Minket is megdöbbentett, nem tréfáról van szó, nem mi hoztuk létre" - mondta Vikki Wood, a Hampton Court szóvivője, amikor arról faggatták, hogy a közzétett fénykép nem karácsonyi átverés-e. "Őszintén mondom, nem tudjuk ki vagy mi ez."

Wood elmondása szerint, az őrök fedezték fel az alakot a zártláncú kamerák által rögzített anyagon, amikor azt igyekeztek kideríteni, hogy ki hagyhatta nyitva a kastély egyik vészkijáratának ajtaját. A pillanatfelvételen egy emberalak látható palástszerű öltözékben, amint kilép a félhomályos kijáraton, egyik kezét a kilincsen tartva. Az alak körüli terület némileg elmosódott és arca természetellenesen fehérnek tűnik kinyújtott kezéhez képest.
Rendkívül kísérteties volt, mivel az arc nem tűnt emberinek" - mondta James Faukes, a kastély egyik biztonsági őre. "Az első reakcióm az volt, hogy valaki lóvá akar tenni, ezért megkértem a kollégáimat, nézzék meg ők is. Beszéltünk a jelmezes idegenvezetőinkkel is, azonban ilyen öltözettel egyikük sem rendelkezik. Meglehetősen nyugtalanító volt a jelenség."

A kastély, mely 1525-ben épült a Temze mentén London központjától 16 kilométerre nyugatra, rendkívül népszerű a turisták körében és az idegenvezetők egy része korabeli ruhákat visel. A kastély számos drámai esemény színtere volt és korábban is feltételezték, hogy kísértetek járnak, ami persze a turisták ideédesgetéséhez sem egy rossz attrakció. Mindenesetre Henrik harmadik felesége, Jane Seymour itt halt meg, miközben életet adott fiának, és az a mendemonda járja, hogy szelleme időnként feltűnik az egyik kavicsos udvaron egy gyertyát hordozva.
A fiúnak, Edwardnak volt egy dadája, Sibell Penn, akit a kastély területén temettek el 1562-ben. 1829-ben sírját megbolygatták egy építkezés során. Nagyjából ettől az időponttól kezdve furcsa suhogó hangokat hallottak a kastély dél-nyugati szárnyában. Amikor a munkások bemérték a furcsa zaj forrását a téglából készült falakon, egy elfeledett parányi szobát találtak egy régi rokkával, amilyet egykor Penn is használt.

Henrik ötödik felesége, Catherine Howard, akit házasságtöréssel vádoltak, a ház pincéjében raboskodott a Towerben végrehajtott kivégzéséig. Egy 1897-es könyv említést tesz, miszerint látták fehérbe öltözve az egyik galériáról lefelé lebegve. A kastély egykor I. Károly király börtönéül is szolgált, aki később lefejeztek, majd otthont adott végzetének, Cromwellnek, aki a köztársaság ideje alatt rövid ideig uralta Angliát.

Alvó embert néző szellem

.





.

A szellemtábla

Szellemidézéssel kapcsolatos összejöveteleken, más néven szeánszokon. Ahol egy különlegesen nagy spirituális erővel rendelkező személy (néha személyek) áll a középpontban. Őket a köznyelv médiumoknak – vagyis „közvetítőknek” - hívja.

(A természeti népeknél ez egyet jelentett a sámánnal, aki nem csupán a szellemekkel kommunikáltak, hanem az élők gyógyítását valamint jóslásokat is véghezvittek a törzs érdekében. Ezeket a polihisztor médiumokat váltották fel a modern „közvetítők” akik kapcsot képeznek a túlvilág és az e-világ között.)



Az EVP és a televízió segítségével. Az elsőn hangokat hallhatunk, míg a tévé képernyőjén akkor láthatunk szellemalakot, ha üres csatornán, a fekete-fehér pontok között erősen figyelünk egy arcra vagy ember alakra.





Van egy játék is, aminek a neve Szellemtábla. Áll egy mutatóból, egy háromszögletű görgőkre szerelt kicsi fatábla, aminek a közepe lyukas. Ezt sík asztallapra téve legalább két embernek kell mozgatnia. A másik fele pedig a mintás papír (mint a képen), amit kiterítenek. Ha az élők felteszik a szellemeknek a kérdésüket. Állítólag a kísértetek oda fogják vezetni mind a két ember kezét a válasz első betűjéhez, majd a másodikhoz, és így tovább. Az is lehet, hogy anagramma szerűen jönnek a válaszok, így ezt később rendbe kell rakni.

Maga a játék ártalmatlan, de ha komolyan hisz benne az ember kellemetlen meglepetések érhetik.

A barnaruhás hölgy

Létezik egy hely Nortfolk-ban (Angliában), ahol egy ősi kastélyban, 1885 óta rendszeresen láttak egy kísértetet felbukkanni. Őt „Lady Dorothy”-nak nevezték el. A névadás onnan ered, hogy valóban élt ezen a helyen egy Dorothy, akinek a kedvenc ruhája aranyszállal átszőtt barna selyembrokát volt. Mivel a kísértet is ebben a ruhában szokott megjelenni, a helyiek feltételezik, hogy a hölgy valóban Dorothy.

Amíg az asszony élt súlyos megaláztatásoknak volt kitéve. A férje családjával kellett együtt laknia, akik folyton bántották alacsonyabb nemesi rangja miatt. A legenda szerint, a hölgy sosem volt boldog, és ezért halála után még most is komoran járja szelleme a folyosókat, ahol hajdan annyit szenvedett.

A barnaruhás hölgyet gyakran látták felbukkanni. Egy ízben még IV. György (még fiatal korában) is személyesen találkozott Lady Dorothy szellemével.

A jelenést többször próbálták elüldözni, mindhiába. Az asszony szelleme még a mai napon is ott bolyong a házban. Van egy híres fotó (itt is látható), amely róla készült. (Erről a képről még a legateistább tudósok, sem tudták bizonyítani, hogy hamis lenne.)

Kisértetek

Egy kísértet egy halott személy (ritkábban állat) állítólagos megnyilvánulása. Az általános elképzelés szerint a kísértet az elhunyt személy testetlen szelleme vagy lelke, ami a Földön marad a halál után. Némely hagyomány szerint a kísértet csak az illető személyiségének maradványa és nincs közvetlen kapcsolatban szellemmel vagy lélekkel. A világ valamennyi kultúrája hordoz kísértetekről szóló történeteket, de különböznek az elképzeléseik arról, hogy pontosan mik is ők és hogy mennyiben valóságosak vagy csak a képzelet szülöttei. Olyan lények, melyek normális emberként élve élősködnek a még nem elhunyt emberek között. Állítólag tudnak átformálódni, emberi szemnek láthatatlanná, de a gépeket(például fényképezőgép, kamera) nem tudja becsapni. Egy régi fotós egy kastélyt próbált lefényképezni, aminek a históriájában egy nő halt meg. A fotós vissza hívatta a kémiai fotót és látott rajta egy félig átlátszó szoknyás nőt. A kép felvételekor a fotós nem látott semmit.